A szombati kánikulában, járhatatlan utakon, meghiúsult pecsételésekkel szerzett élmények után vasárnapra csak egy 13,2 kilométeres szakaszt vállaltunk be: a 2. túra Sárvár és Gérce közötti szakaszát, pedig egy éjszakai viharnak köszönhetően 10 fokkal hűvösebb lett a hőmérséklet, igazi kellemes futóidőben indulhattunk útnak.
Az autót egy, a kék útra merőleges mellékutcában állítottuk le, onnan sétáltunk el a kereszteződésig, ahol szombaton "végelgyengülésben" megálltunk. Innen a város kevésbé forgalmas utcáin keresztül érkeztünk meg a Nádasdy-várig, ahol ismét a felkészületlenségünkből adódó meddő pecsétkeresésbe kezdtünk. A vár előtti vidám fényképezést követően kétszer is átfutottunk a hídon, és meghódítottuk a várat, míg meg nem tudtuk, hogy a pecsét nemes egyszerűséggel a vár közelében lévő nyilvános wc előterében található...
Egyszer végre a híres, nagy sárvári ultrafutóverseny keretében is el kell jönnünk ide!
Egyszer végre a híres, nagy sárvári ultrafutóverseny keretében is el kell jönnünk ide!
Sárvár, Nádasdy-vár
A pecsételést követően Sárvárnak egy különösen szép részére vezet a kék, egy hatalmas parkba, ahol csónakázó tavak mellett, fahidakon és sétaösvényeken futva jutottunk ki ismét a város főútjára, elhaladtunk a fürdő- és szállodakomplexum, a Tesco és a régi "üzemen kívüli" kőhíd mellett, majd a Rába-hídon át lassan elhagytuk a várost.
Sárvár, csónakázó tó
Itt megint egy kis aszfalttúltengés következett. Nem elég, hogy a Hegyközség határában lévő útelágazásig az autók társaságában haladtunk, még az érdekes nevű Ostffyasszonyfa felé vezető úton is a főút mentén vezetett a kék, pedig időnként láttunk az útra merőlegesen egy-egy futható ösvényt a szomszédos erdőben, és nem is értettük, hogy miért nem mehetünk azokon tovább...
Egyszer aztán csak beinvitált a kék sáv az erdőbe, amit nagy örömmel nyugtáztunk, és néztük közben egyre nagyobb értetlenséggel a jobbról érkező utakat, amin már sokkal korábban is haladhattunk volna, ha a kék jelzés éppen nem az autóforgalom mellett vezetett volna...
Alsó-Kemenesháti erdő
Az erdős-mezős szakaszokat követően egy óriási tisztás mentén találtuk magunkat, amelyen áthaladva elérkeztünk Sitke határába, majd egy domb megmászását követően a híres kápolna tövébe. Különös élmény volt ez is... Miután annyiszor hallottam harminc-valahány évvel ezelőtt a Zenebutikban Juhász Elődtől, a Pulzusban Módos Pétertől, sőt a Poptarisznyában B. Tóth Lászlótól Balázs Fecó Sitkei Rockfesztiváljáról, most végre itt vagyunk ezen a helyszínen, még ha rocknak és fesztiválnak éppen nyoma sincsen...
Sitke
Sitkét magunk mögött hagyva egy alginit-bánya - algákból álló, talajjavító kőzet-lelőhely - mellett elhaladva, zártkertek és bennük kapáló nénik mentén érkeztünk meg Gércére, ahol kérdés nélkül két pecsételőhely is "jött velünk szembe".
A polgármesteri hivatalnál bélyegeztünk, majd a biztonság kedvéért betértünk a Kismackó élelmiszer- és italbolt nevű műintézménybe is, ahol szintén megtalálható a Gérce feliratú OKT-pecsét. A Sopronival töltött poharaink mellett itt is szóba elegyedtünk a helyi lakossággal, köztük egy nagyon cuki és tisztelettudó 12-13 éves forma roma kissráccal, aki déltájban éppen egy szendvicset vásárolt a kocsmában...
Gérce. Ez a hárfamintájú öntött betonkerítés Szelestén is előfordult már.
Gérce evangélikus temploma
Kismackó élelmiszer- és italbolt, Gérce pecsételőhely
A busz menetrend szerinti érkezésére szépen kisétáltunk a megállóba, majd visszazötykölődtünk Sárvárra, megebédeltünk, és hazautaztunk.
Útközben
14 km, 2 óra 12 perc, 109 méter szint
A negyedik nap végén a túrafüzet szerint 82,7 km-nél járunk, de igazából eddig 91 km-t futottunk a kéken 14,5 óra alatt, miközben 736 méternyi szintet győztünk le.
Sok sikert a továbbiakban is! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen az érdeklődést, és a jókívánságokat, nagyon kedves vagy! :-)
Törlés